Chapter 14.

 Az arcomra tapadt levakarhatatlan vigyort nem tudtam eltüntetni az este folyamán, amit Meng Xue szóvá is tett, miközben a tévé előtt ülve döntöttük magunkba a koreai negyedben vásárolt bulgogit. Bármennyire is szeretem Kínát, a hazai ízek hiánya miatt néha elfog a honvágy.
 - Ya, Hye Jin-ah, történt ma valami, amiről esetleg be szeretnél számolni?- vonta fel szépen ívelt szemöldökét. A színes mozgóképeket vetítő készüléket lehalkította, és felém fordulva egész testével várta, hogy kiteljesedjek.
 - Csak megkaptuk a feladatokat, amikkel majd be kell mutatnunk magunkat a Hong Kong Park művészeti hetének nyitónapján- vontam vállat tettetett lazasággal- A csapat minden tagjának küldtek e-mailt, nem olvastad?- néztem rá kérdőn.
 Unnie elgondolkodva csóválta meg a fejét, majd a fotelon heverő telefonjáért nyúlt, hogy ellenőrizze amit mondtam. Szemlesütve tömtem magamba az ételt, mert tudtam, hogy ha Meng Xue végig olvassa rá fog jönni nagy örömöm okára.
 Hát igen, a pillantásában minden benne volt. Egy cseppnyi rosszallás, némi meghökkenés, egy csipet 'navégre' egy iszonyatosan aprócska félelem is megcsillant íriszeiben, amit nem vettem volna észre, ha nem ismertem volna már ki ennyi idő alatt unniet. Nem mondott semmit csak bátorítóan elmosolyodott és beleboxolt a karomba.
 - Ya!- kaptam a zsibbadó testrészemhez és kissé értetlenül meredtem Meng Xue- re. Elég érdekesen reagál bizonyos helyzetekre, és bevallom őszintén, az ilyenfajta megnyilvánulásihoz nem sikerült hozzászoknom. Nem is fogok soha, azt hiszem.
 - Megyek fürdeni, mielőtt a fiúk befoglalják, mert akkor elfogy az összes melegvíz- tolta fel magát a a kanapéról, és nem is foglalkozva velem (pedig lilult a karom!!) magamra hagyott a nappaliban. Hallottam, hogy magában dúdolva valami népszerű kínai dalt megindítja a vizet a zuhanyban, de a figyelmem hamar lekötötte a tévében kezdődő műsor, ahol kisállatok ügyetlenkedéseit mutatják. Roppant érdekes volt.

 Másnap rendesen belevetettük magunkat a munkába, már órák előtt a táncteremben voltam, és a saját solo számomat gyakoroltam. Hyoyeon a  'Hit the Stage' című műsorban előadott egyik táncát, a  Get up off that Thing -et választottam, mert azon kívül, hogy magát a hölgyeményt is nagyon szimpatikusnak találom, a táncaiért pedig oda meg vissza vagyok, ezt a produkciót büszkén adnám elő.
 Lassan, apránként haladtam a lépésekkel, a hangulatot és a mozgásvilágot pontosan akartam visszaadni a nézőknek, és ehhez az kellett, hogy minden figyelmem a mozdulatsorokra összpontosítsam. A koncentrációmból egy röpke másfél órás gyakorlás után zökkentem ki, amikor is kedves duótársam, Yoo Kihyun libbent elegánsan a táncterembe, és nem foglalkozva azzal. hogy éppen valami közepén járok, nemes egyszerűséggel kihúzta a telefonom a hangszóróból, és a sajátját csatlakoztatta hozzá.
 - Tudod, néha azért hozzám szólhatsz, ha már annyival nem tisztelsz meg, hogy megvárd, amíg a szám végére érek- húztam össze a szemem, és mérgesen kaptam fel a palackos vizem a tükör mellől, és kicsit elfordulva tőle gurítottam le a hideg folyadékot a torkomon.
 Kihyun szúrósan nézett rám, aztán egy alig hallható sóhajtást követően megforgatta a szemeit és miközben keresgélni kezdett a telefonján végre hozzám szólt.
 - Kisajátítottad a termet, hogy a saját számod gyakorold, de gondolom azon nem okoskodtál, hogy mit akarsz előadni velem. Vagy a triónkban.
 - Ha előállok valami ötlettel azt úgyis lehurrogjátok, vagy ha oppa nem, te biztos, mert sosem jó semmi, amit én javaslok- fontam keresztbe a karom, és durcáskodva fordítottam neki hátat.
 Persze, hogy előbb a solommal kezdem, az az a produkció, ahol mindenki engem figyel, amit tényleg százszázalékosan tökéletesen kell előadnom. Persze ez a fiúkkal való közös számokra is igaz, de ott ki fog rám figyelni, amikor két ilyen jóvágású emberrel lépek színpadra. Hm.
 - Befejeznéd?- sóhajtott egy mélyet Kihyun, majd hallottam a lépteit, aztán egyszer csak olyasmi történt, amire aztán tényleg nem számítottam. Még a legvadabb álmaimban sem.
Karjai polipként ölelték körbe a testem, egyenletesen mozgó mellkasa szinte a hátamra simult, ami egy másodperc tört része alatt lett olyan forró, mint egykor a Jeju vulkánból kitörő láva. A szívverésem a hatszorosára gyorsult, és egy pillanatig még levegőt venni is elfelejtettem, annyira megdöbbentem. Yoo Kihyun megölelt. Vagy mi.
 - Khm- ráztam meg a fejem óvatosan, és próbáltam palástolni kislányos zavarom- Azt hiszem most az egyszer elnézem neked- feleltem végül, mire elégedetten bólintott, és szerintem mosolygott is, de azt nem láthattam, mert hiszen mögöttem állt.
 Ellépett tőlem, visszasétált a telefonjához, és pötyögni kezdett rajta, majd felcsendült a hangszórókból a Troublemaker nevű kollab' Troublemaker című száma. Csillogó szemekkel fordultam Kihyun felé, és a szája sarkában megbújó óvatos mosolyból arra mertem következtetni, hogy erre fogunk duózni. Kérdés nélkül is tudtam, hogy így van, különben minek mutatta volna, de a szívemen úrrá lett egy olyasfajta boldogság, amilyet Hong Kongban való tartózkodásom óta most éreztem először. Ez a koreográfia a legnagyobb jóindulattal is enyhén provokatív lehet egy konzervatívabb nézőnek, tele van szexuálisan túlfűtött lépésekkel, amelyeket a előadók közötti legalább minimális szintű vonzalom nélkül lehetetlen lenne eltáncolni.
 Ez egy burkolt utalás volt, egy kezdő lépés, melyet Kihyun nekem szánt. Legalább is ezt hittem.
- Ahogy látom, sikerült megfelelő számot választanom- terült el az arcán az a tipikus örömittas mosoly, amivel mostanában elég gyakran megajándékoz.
- Nos...- köhintettem egyet és a hajamba túrva vettem le a tekintetem róla, mintha szégyenlősséggel akarnám palástolni kislányos zavarom.
 A szavak a torkomon akadtak, egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék. Ahogy ott állt a magasszárú converse-ében, fekete nadrágban és hosszított, fehér pólóban, mint egy átlagos ember, holott tudtam hogy közel sem egy átlagos ember... úgy éreztem magam, mint amikor második osztályban kiállítottak az osztály elé, és én ahelyett hogy elszavaltam volna az amúgy tökéletesre magtanult verset, csak bámultam az üres padom a katedráról.
- Igyál egyet mielőtt elkezdjük- dobta a kezembe Kihyun a kulacsom, miközben láthatóan remekül szórakozott rajtam. És nagyon remélem hogy magán is, mivel ennyire zavarba tudott hozni.
Eleget téve az utasításnak a kérésnek jól meghúztam a flaskát, talán kicsit jobban is mint kellett volna, mert az egész edzés hangosan lötyögött a hasamban. Végülis nem volt még elég kínos pillanatom Yoo Kihyun előtt.
Nem viccelek, két és fél órán keresztül gyakoroltunk, a tanárnő és a többiek érkezése zökkentett ki a munkából. Fel sem tűnt az idő múlása, annyira jól haladtunk. A koreográfia megtanulása egyikőnknek sem okoz gondot, inkább a mozdulataink összekoordinálásán kell majd többet dolgoznunk. De mivel mindkettőnk érdeke, hogy a produkció minimum tökéletes legyen, nem volt benne a levegőben a kellemetlen szituációk tipikus feszültsége.
- Jól dolgoztatok?- lépett mellénk a Wonho, miközben én a földön ülve csukott szemmel a falnak támasztottam a fejem. Tíz perc pihenés, és jön egy gyilkos óra.
- Igen- hallottam Kihyun érces hangját magam mellől- Ha nem fér bele a sűrű napirendedbe a triót is előadjuk ketten.
A szemeim úgy pattantak ki, mint a rossz helyre tett elem, ami nem kompatibilis a rugóval. A szívem tényleg kiugrott volna a helyéről, ha nem tette volna már meg két és fél órával korábban.
- Ah, Hye Jin-ah ennyire jó lennél?- Wonho tekintetében egy fél percre mintha bűntudatot láttam volna megcsillanni, de ezt a másodperc tört része alatt felváltotta a pajkosság, és játékosan összeborzolta a hajam.
- Ya oppa- néztem rá bosszúsan, megpróbálva palástolni a még mindig őrült módjára kalapáló szervem a mellkasomban. Örök hála a bordáimnak. Imádlak titeket srácok.
- Sokat fejlődött, igen- dícsért szembe Kihyun- Kimegyek kicsit, majd óra után találkozunk- intett. Majd felállt, és kisétált a teremből.
Wonho összevont szemöldökkel nézett rám, én meg a mellkasomra tettem a kezem, hogy meggyőzödjek róla, élek-e még.

Az egyik pillanatban megsért, aztán azt mondja jó vagyok.
Az egyik pillanatban idegesítem, a másikban egyenesen több időt akar velem tölteni.
Mi van veled, Yoo Kihyun?
És ami még ennél is nagyobb rejtély: miért csinálod ezt velem?
Egyáltalán, mit is csinálsz?